Timi szüléstörténete 2023.04.02.

Timi az AUM-ba járt hozzám kismama jógára. Beilleszkedési/ forgási probléma miatt császár lett a SOTE 2-n. Talán egy Spinning Babies-t végzett szülésznő még menthette volna a helyzetet. Talán nem figyeltek eléggé rá. Talán, ha egy pici oxit adtak volna, vagy egy picit korábban burkot repesztenek – amennyiben Timi is beleegyezett volna -, elkerülhető lett volna a császár, mert Timi nagyon jól bírta, és már majdnem ott volt, hogy normál hüvelyi úton világra hozza a babáját. Le a kalappal, Timi, hogy máris készen állsz újra természetes úton nekifutni. A második sokkal könnyebb lesz már, ebben biztos vagyok, hiszen kvázi természetes úton szültél, a tested már bejárta ezt az utat. Gratulálok és sok boldogságot kívánok!
„Szia Éva!
Nem tudom, hogy emlékszel-e rám, de a terhességem alatt végig jártam hozzád jógára. Már ezer éve meg akartam írni ezt az emailt, szó szerint, mert Lujzi ma tölti a 6 hónapot és olyan, mintha ezer év telt volna el a szülés óta, de mégis csak egy pillanat. ??
Az apropó, hogy ma mozdultunk ki Apával kettesben először, hogy a leányzó itthon maradt. Ma találkoztam sok emberrel, akik utoljára nagy pocakkal láttak és rákérdeztek a szülésre. Mikor kezdtem volna belemelegedni a mesélésbe, rájöttem, hogy ez igazából csak nekem és az Apukájának nagy élmény, ezért rövidre fogtam.
De nálad mindig elolvasom az élményeket, legyen az bármilyen hosszú, mert átéltem, így vagy úgy és talán, aki még csak most készül a szülésre érdekfeszítően olvassa a 'true storyt', kecmec és máz nélkül (na pedig az van ?? )
Természetes szülésre készültem, nem is volt kérdés bennem ezzel kapcsolatban, bármi lesz, én kibírom, megcsinálom. Ezzel a lelkesedéssel elindultak a fájások a kiírt idő után két nappal. Hajnali 3 óra 33 perc volt. Belenéztem az előszoba tükörbe, ami elkezdett oldalra dölni... (azóta is úgy hagytuk). A fájások még teljesen kezelhetőek voltak, gondoltam magamban, na ez így sima ügy lesz. Reggel 10 óra felé már igen intenzív volt minden, egyre sűrűbben jöttek, úgyhogy úgy döntöttünk, hogy elindulunk a kórházba. Megvizsgáltak, majd mondták, hogy szedjük a cókmókot és menjünk haza, alig egy ujjnyira vagyok tág, ez még idő... Kérdeztem, honnan tudom, hogy mikor kell bejönni? Az orvos válasza, ha már annyira fáj, hogy a falat kaparja. Ez a válasz nem volt túl megfogható, de hát mit lehet tenni, hazajöttünk. A fájások egyre erősebbek lettek, nem bírtam ülni sem és feküdni sem. Sokat voltam négykézlábas pózban, állandóan sétáltam. Délután 3-kor mondtam, hogy na, most már tudnék falat kaparni, szóval újra útnak indultunk. A kórházban újra a válasz, csak egy ujjnyira tág, menjen haza. Na akkor erélyesen megjegyeztem, hogy én innen már csak a gyerekemmel együtt megyek el. Szóval bekerültem a vajjúdóba. Felraktak CTG-re, megállapították, hogy igen nagy fájásaim vannak, de a gyerek szívhangja nagyon erős. Utána beengedték Apát és a kérésemre lekapcsoltak a gépről, mert nem tudtam feküdni, sétálnom kellett. Így teltek szépen az órák, én nem tágultam rendesen, de a fájások egyre erősebbek lettek.
Kb 2 óránként vizsgáltak és cétégéztek, a baba jól bírta, de én alig tágultam. Este 10-re repedt meg a burok nagy örömömre és mondták, hogy már bő 3 ujjnyira tágultam, nincs sok hátra... akkora már este 7 óta folyamatos fájdalmaim voltak. Hajnal 1-kor kísértek át a szülőszobára, hogy na most már ebből szülés lesz. Ekkor jött be először a szakorvos, aki megvizsgált és azonnal ordítva kihívta a teamet (egy általános orvos, két szülésznő, egy ápolónő), persze hallottuk, hogy megkérdi, nem túl halkan, hogy miért is hagytak eddig szenvedni, mert a gyerek feje nem jó helyen kopogtat és már rég császározni kellett volna, mert folyamatosan véreztem és mint utóbb kiderült, túl sokat. Visszajött a szakorvos, hogy kb reggel 7-ig még maradhatunk így próbálkozva, de nem sok esélyt lát rá, hogy a gyermek természetes úton megszületik, úgyhogy császárt javasol. Apával gyors megbeszélésben, kb tudattól tudatig, beleegyeztünk a császárba. Őszintén, már nem bírtam volna tovább a fájásokat. Ha azt mondják, hogy reggel 7-ig csináljam, de kijön az a gyerek, én megcsináltam volna. De nem láttam értelmét. Azonnal betoltak a műtőbe, a műtősnő persze teljesen ki volt akadva, hogy ilyen fájásokkal epidurált nem lehet beadni.... de lehetett, nem mozdultam, pedig majd belepusztultam már a fájdalomba, de elsőre betaláltak és el is kezdték. Kb 2 perc múlva kinn is volt a kislányom, épen, egészségesen, csúcsos fejjel, mintha csak természetes úton született volna. Tisztogatás után odarakták fejemhez, beszélgettünk, majd mondtam a szülésznőnek, hogy azonnal vigyék Apának, aki meztelen felsőtesttel várta az első ölelést. ?? Kb 15 perc múlva én is csatlakoztam és még több, mint 2 órát hármasban tudtunk tölteni.
Szóval... ez hosszú lett, de ha végigolvastad, akkor remélem meg tudlak kímélni az elvárás és a valóság elfogadásának a gyötrődésétől. Ha úgy érzed, hogy mindent megtettél, akkor a helyzetet el kell fogadni és azzal tovább menni.
Nekem azóta van egy gyönyörű lányom, aki egy tündér, jól eszik, jól alszik, jól kakil, a szemünk fénye. Nem így terveztük a világra jövetelét, de ez van, ma már csak egy szép emlék (a sok fájás is). ??
És köszönöm Éva a jógaórákat, sajnos kisbabásra már nem tudok járni, mert vidékre költöztünk, hogy a kisasszony szabadon egyen földet ??
Sok jó élményt mindenkinek!!!!
Ui.: Ha lesz mégegy, akkor is megpróbálom a természetes szülést ?? „


Kövess minket a Facebook-on!